logó DIGITÁLIS SZÁMÍTÓGÉPEK
Programozott tananyag a számítástechnika tanításához és tanulásához.
visszaVISSZA   
menüMENÜ   

A sorrendi hálózatok rendszertechnikai felépítés




A sorrendi logikai feladatokat megvalósító áramkörök, vagy szoftverek rendszertechnikailag három funkcionális egységre bonthatók. Az állandósult működési állapotokat tárolni kell. A tárolók tartalma az állapotjel. A kimenetek értékét bemeneti-, és az állapotjelekből kell előállítani. A mindenkori következő állapotot, vagyis a tárolókat vezérlő jeleket, a bemenetek változott értéke, és az ekkor érvényes állapotjelek határozzák meg.
A sorrendi hálózatok általános felépítésének kétféle modellje látható az ábrán. A bemeneti kombinációs hálózat (BK) állítja elő az x bemeneti-, és y állapotváltozókból a T állapottárolók új vezérlőjeleit (vj). A kimenetek jeleinek előállítása kétféle elv szerint történhet. Az ábrán látható a kétféle elvi felépítés. Az a. ábra szerint a kimenetek jeleit (Z) a kombinációs hálózat (KK) az állapotváltozókból és a bemeneti jelekből állítja elő. Ez a megoldás az ún. Mealy-modell.
A b. ábra szerinti változatban a kimenetekre csak az állapotváltozókon keresztül hatnak a bemeneti jelek. E változat az ún. Moore-modell.
Az utóbbi megoldásnál esetleg több tárolóra van szükség, de egyszerűbb a felépítése. A korszerű áramkörök alkalmazásával már elhanyagolandó szempont lett a tárolók száma (különösen a programozott rendszerekben), s ezért a Moore-modell szerinti felépítés mind a hardveres, mind pedig a szoftveres megoldásban nagyobb teret kap. Az integrált áramkörök alkalmazásánál főleg a szinkron működés a jellemző. Az ilyen felépítésnél egy közös szinkronjel billenti a tárolók egyes flip-flop-jait.