A vevőnek megfelelő időben kell érzékelni az egymást követő biteket (nullákat, vagy egyeseket). Szükség van tehát
bit szinkronizációra (“egyidejűsítésre”).
Blokkokba rendezett karakterek átvitelekor el kell különíteni a blokkokat egymástól. Ez a blokk szinkronizáció.
A vevő oldalon érzékelni kell a teljes üzenetek elejét és végét. Ezt nevezzük üzenet szinkronizációnak.
A szinkronizáció legegyszerűbb módja külön szinkron vezeték létesítése adó és vevő között.
- Párhuzamos átvitel esetén ez a szokásos megoldás.
- Soros átvitel esetén csak akkor használnak külön szinkron vezetéket, ha nem okoz nehézséget annak kiépítése.
A gyakorlatban (pl. rádiófrekvenciás adatátvitel) sokszor a vevő oldalon gondoskodnak a szinkronizációról.