| A 0
| 1
|
| | |
Karnaugh-táblázat
C
| A 0
| 1
|
0 | | |
1 | | |
Karnaugh-táblázat
C
| BA 00
| 01
| 11
| 10
|
0 | | | | |
1 | | | | |
Karnaugh-táblázat
CD
| BA 00
| 01
| 11
| 10
|
00 | | | | |
01 | | | | |
11 | | | | |
10 | | | | |
Karnaugh-táblázat
A logikai függvények grafikus ábrázolásainak közös jellemzője, hogy az elemi - egy műveletes - logikai függvényekhez (minterm, maxterm) sík-, vagy térbeli geometriai alakzatot rendelünk. A lehetséges egyszerűsítések közül csak a Karnaugh (ejtsd: karnó) – táblázatos eljárással foglalkozunk. A Karnaugh-táblázat formailag a Veitch diagramból származtatott. A különbségek a változók megadásának (a peremezésnek) módjában, valamint abban van, hogy egy elemi négyszög mintermet, vagy maxtermet is jelképezhet. Egy n változós függvény 2n db elemi négyzetből álló táblázatban szemléltethető.
Az eljárás az ábra alapján követhető. A halmazt egy négyszögben ábrázoljuk. Minden változó 1 értékéhez a teljes terület egyik felét, míg a 0 értékéhez pedig a másik felét rendeljük. Az értékeket a négyszög szélére írt kódolással adjuk meg. Több változó esetén a felezést úgy forgatjuk, hogy a változókhoz rendelt területeket jól meg lehessen különböztetni. Az a és b ábrákon szemléltettük a 3 és 4 változós elrendezéseket.
A változók kódolását úgy kell végezni, hogy az egymás melletti oszlopok, ill. sorok mindig csak egy változóban térjenek el egymástól.