Bevezetés

A digitális technika a műszaki tudományok egy viszonylag fiatal ága. Ez a tudományág foglalkozik az olyan információrendszerezési és –feldolgozási módszerekkel, amelyeknél az egyedi információt hordozó jel kétértékű elemi jelek sorozatából áll. Az egyedi információ lehet a beszéd egy hangja, egy zenei hang, vagy valamely fizikai, kémiai mennyiség nagyságát megadó mérőszám. Ugyancsak egyedi információnak tekintjük egy számtani művelet – összeadás kivonás stb. – eredményét is. A teljes információ – a beszéd, zene, fizikai folyamat időbeli változása – az egyedi információk összességéből áll.

Az egymástól különböző egyedi információk – egy fogalomkörben – önálló jelentésűek. Vegyük például az írást, amelynek jelképei a latin ABC betűképei. Ugyanezen betűk megjelenítésének másik formája is ismert, pl. a morzejelek formájában való írás, amelyben csak két jel – a vonás és a pont – létezik. Ezek meghatározott sorozata, egymásutánisága határozza meg a betűt, az egyedi információt. Az ilyen típusú információ-leírást kódoltnak nevezzük.

A logikai berendezések mindig kódolt információt dolgoznak fel, és eredményként szintén kódolt információt szolgáltatnak. A logikai áramkörök tanulmányozásának első lépése éppen ezért a kódokkal, kódolással és a kód átvitellel kapcsolatos fogalmak, definíciók tisztázása (ismétlése) kell, hogy legyen. Nem az a cél, hogy a fogalmak, definíciók pontos szövegét tanuljuk meg, hanem, hogy lényegüket értsük meg és tudatosan használjuk azokat.

A tananyag az ismeretelsajátításon túl lehetővé teszi az ismeretellenőrzést is.

Az ismeretközlő oldalakat rendre feladatok követik. Esetenként a feladatok is tartalmaznak új ismereteket, hozzájárulhatnak a tananyag megértéséhez, ezért fontos ezek megoldása.

Egy – egy rész végleges megismeréséhez segítséget nyújt az ellenőrző kérdések megválaszolása.


A tanulási program részletezésében kiemeljük azokat az alapfogalmakat, jelöléseket, amelyek ismerete feltétlen szükséges az anyag megértéséhez.